A középkori Európában kialakult társadalmi rend, amely a föld birtoklásán alapult. (feudum = fölbirtok) A legnagyobb földesúr (vagyis az uralkodó) alattvalói a nagybirtokosok voltak, akik alá kisebb birtokosok és akik alá kisebb birtokosok tartoztak. Ez egy lánc volt, amiben mindenki valakinek az alattvalója volt, és mindenki hűséggel tartozott feljebbvalója iránt. A kisebb földbirtokosok a földet a nagyobb földbirtokosoktól kapták, a szolgálatukért cserébe. Egy úr és az alattvalója között ez volt a megegyezés: te földet és védelmet kapsz tőlem, és cserébe szolgálsz engem és harcolsz az oldalamon amikor szükség van rá. Ez odáig ment, hogy az alattvalótól például elvárt volt, hogy ha harc közben az úr lova elesett akkor odaadja neki az övét, és ha az úr hadifogságba esett, akkor felajánlja magát helyette. Ez egy olyan megegyezés vagy szerződés volt, amely szabad és szabad ember között született. Az első időkben, még Nagy Károly ideje alatt egy életre szólt, a személyhez kötődött, később pedig a földbirtok és az azzal járó kötelezettségek és jogok örökölhetővé váltak, és kialakultak a nemesi családok, ami kb. a X. századra tehető.
Kapcsolódó szavak: feudalizmus = hűbéri rendszer, földesúr = hűbérúr, alattvaló kisebb birtokos = hűbéres, vazallus.
Hűbér = feudális birtok, nyelvújítási szóalkotás a latin feudum magyarítására; a vazallusi hűségeskü fejében bérként juttatott birtokot jelenti. Forrás: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/h-F2416/huber-F265E/#:~:text=h%C5%B1b%C3%A9r%20%E2%80%93%20’feud%C3%A1lis%20birtok’.,b%C3%A9rk%C3%A9nt%20juttatott%20birtokot%20jelenti.