Az a nézet és gyakorlat egy ország gazdaságának irányításában, hogy az ország gazdagságát az fogja növelni, ha az arany és a nemesfémek kiáramlását az országból próbálják csökkenteni, és növelni annak beáramlását. Egy ország gazdagságának forrását a nemesfémek birtoklásában látták.
Így a termékek kivitelét, külföldre eladását bátorították, hogy ezeknek a külföldi eladásoknak az ellenértéke, amely abban az időben nemesfémekkel történt, befolyjon az országba. A termékek külföldről való behozatalát próbálták lassítani, vámokkal kevésbé vonzóvá tenni, és főleg a gyarmatokról megoldani.
Mit jelentett ez a gyakorlatban: beviteli és kiviteli vámokat írtak elő, kiviteli jutalmakat ajánlottak a kereskedőknek, az ipar minden módon való előmozdítására fordítottak figyelmet, a gyarmatalapítást próbálták elősegíteni például a hajózás fejlesztésével.
A 17. századra jellemző gazdaságirányítás volt, amely Spanyolországból indult ki, nem sokkal az amerikai kontinens felfedezése és a gyarmatosítás megkezdése után.
Eredete: Az olasz mercantile (‘kereskedői, kereskedelmi’) szóból jön, a mercante (‘kereskedő’) származéka; ennek forrása a latin mercari, azaz ‘kereskedik’ ige a merx, mercis (‘áru’) szóból.